|
|||
|
Rojtos szoknyák színkavalkádja, 2008. december 19.
Kategóriák: emberek, stílusok
Címkék: ember, én, skizofrémia
Állat vagyok, egy ketrecbe zárt vad, ki sosem volt beidomítva, csupán alkalmazkodik. Elrejti önnönmagát, hogy mások szemébe szálkát ne szúrjon. Nyugszik és vár. A jelre... Igen... Csakis arra várhat... Azt hiszem.
Kategóriák: zene, video
Címkék: Alex, holdfény, moonlight, OLoughlin 
Moonlight - Holdfény A Viasat3 nem régiben indult sorozata magával ragadott pár vámpírrajongót is, még pedig nem keveset. A történet alapjáraton onnan indul ki, hogy a főszereplő férfi, Mick LA-ben magánnyomozó. Képességeit kihasználva kutatja fel a gyilkosokat, rablókat, sorolhatnám, így igen sikeres és sokan ismerik. A problémákat volt felesége, Carolina [aki egyben vámpírrá is tette] indítja el, aki ismételten felbukkan azok után, hogy Mick valamikor nagyon régen, felygújtotta, és látta elégni a tűzben. Szerelmi szálak és gyilkosságok sorozata követi egymást, miközben a főszereplő vámpír és egy halandó nő egymásba szeret. Az egymás között levő probémákat és eltéréseket miként oldják meg? Jó kérdés, tessék megnézni a részeket, és meglátjátok.
A film részeit minden Szerdán, 22.00kor kezdődik a Viasat3-on.
Link, egy kis ízelítőhöz:
Kategóriák: emberek, stílusok
Címkék: bemutatkozás, ember, én, skizofrémia
- Legyen zöld…
A "mindkettő vagyok de egyiksem igazán" helyzet áll fenn nálam igen rég óta. Majd még jelentkezem.
Az egészet kezdjük inkább ott, hogy a mostani hétvégén nemcsak a barátom, hanem két fiúismerősöm is feljön pester, hogy egy kisebbfajta találkozót hozzünk össze. Az Ogame világa ismertetett meg minket egymással, ám számomra egy új barátság kezdete is volt egyben. Bemutatom álmom karaktereit, hogy kicsit átélhetőbb legyen a történet, és képesek legyetek eképzelni magatok előtt az alakokat. Én: Nem hinném, hogy részletezni kell, de olyan 165 cm magas, hosszú, hullámos barna hajú lány, kissé sok fölösleggel megáldva, de még nem gurulok az biztos XD Arról tudnék szerintem :p Gabi: Gábor, csak becézve, mert így szoktam meg. Ő a barátom. Nagyjából 185 cm magas, barna, göndör haj, körszakáll és szemüveg. Mackós alkatú, de ő sem gurul, szóval tökéletes, oylan férfi kinézete van :p Bence: Nem tudom milyen magas [tipp: 180 körüli], félhosszú sötétbarna haj, kék szemek, aránylag férfias alkat [focizik de olyan "ha van időm akkor" szinten], van némi izom rajta. Bohókás, szórakozott, mindig vigyorog és könnyű felvodítani. Roland: Ultravékony, 180cm magasság beli rocker egyén, sátánista felfogás és öltözködés. Igen hallgatak csa akkor szól, ha kérdezik és nehezen viseli ha túl közel vannak hozzá. A történet
Ott kezdődött, hogy a három fiú az én családom lakásán aludt. Szüleim nem voltak otthon, valahol biztos máshol aludhattak, a lényeg az volt, hogy én a barátommal a szobámban, míg Bence és Roland a szüleim ágyán osztozott. - - - - - - - - - - - - -
Szerintem ez eléggé beteges ahhoz képest, hogy csak 20 percre elszunyókáltam :D Majd még jelentkezek. Ezen a héten igen sok behatás ért, és valahogy nemcsak energikusabb lettem, de egyre több mindent csinálok. Értem én az egyszerre végzendő tevékenységek felrugtak 4-5re, valamint rajzolok és verset írok.
Rendben, bevallom, nem vagyok nagy lángész sem versek terén, a kézügyességem sem egy mesteré, de próbálkozok és ez a lényeg :]
Napsugár színű álomtöredék, Ha valaki ezt megemésztette, íme egy mostani amit pár napja írtam, talán szerdán, ha minden igaz... [pillanat, a magyarkönyvemből másolom ki, óra alatt alkottam XD]
Csepegnek a pillanatok,
A hullámok elhalnak,
Jajgató üresség,
Vízért könyörög, Jó, tudom, nem nagy szám, de nekem akkor tetszett :D Az első három "versszak" rímképlete kicsit furcsa, de a magyar tanárom felolvasott valamit és bennem maradt :D Bocsánat érte :] Remélem azért így is érthető valamelyest :P
Kategóriák: emberek, stílusok
Címkék: ember, hülyék, intelligencia, kirándulás, libák, osztály Nos igen, osztálykirándulás. Ennek általában örülnek a diákok, mivel addig sem kell a rozzant suli padjaiban ülni, hanem az osztállyal elmehetnek valahova, és jól élvezhetik magukat. Nálunk is így kezdődött. Már előtte egy héttel fel lett dobva, hogy két osztály együtt megy, mert így lehet megoldani, hogy ne kelljen mind a két csoporthoz egy-egy kísérőtanár. A Hűvösvölgybe mentünk volna túrázni és számháborúzni a kicsikkel [én vagyok jelenleg 11. osztályos, ők meg ha minden igaz a 7.esek voltak, akik velünk jöttek], utána pedig egy falmászás lett volna beiktatva. Mivel a falmászásra csak bizonyos létszámú embert engednek be egy korlátozott időre, így aki nem fér bele az első szériába, az elmegy addig mozizni vagy pizzázni vagy akármi. [A falmászás helyileg a Mammut-ban lett volna, ha jól tudom, ott pedig van mit nézni.] Nos hát, eljött a mai nap, a megbeszélt időpontban, nyolckor az UPKP-ban voltam, ahová a gyülekezőt terveztük. Sikeresen betegebb lettem mára, de attól még úgy véltem, a túrázásba nem halok bele, és menni akarok. Voltak páran, akik nem jöttek el persze, valakiről tudtunk, ám volt olyan is, akiről senki nem tudott semmit. Végül is elindultunk, ez volt a lényeg. Az osztályom fantasztikusan meg tudta oldani, hogy a metró egyetlen kocsijába bepréselje magát, és ott is kizárólag az egyik felén tömörüljön. Akik nem voltak még ott, hát átmentek! Értelem a van, látszott, de hát mi lehet tenni… A metróról leszállva egy másik metróval haladtunk tovább, végül egy villamosra tuszkoltuk fel a két osztálynyi gyereket. Itt is megnyilvánultak egyes kultúrált egyének, akik túltömött hátizsákjukat bunkó módon képtelenek voltak levenni és úgy forgolódtak, elfoglalva egy értékes emberhelyet. Végül is kibírtuk a végéig az utat, ahol megnyújtózkodhattunk az erdőszélen. A villamosvégállomásról a kisvasútig egy rövidke lépcsős hely vezetett fel, nagyjából 50 lépcsőnyi volt, de fele annyi magas, mint egy átlag lépcső, még kettessével is túl kényelmes volt szelni a lépcsőket. Természetesen a túlmodernizált libaközösségből valaki ismét megszólalt: - Nincs lift? Azt hittem eldobom az agyam, de végül nem tettem. Bár feltettem a kérdést a mellettem álló értelmiséginek, hogy ki az a barom, aki a szabadba jön TÚRÁZNI és pár lépcsőt nem tud feljönni? Vállat vonva mentünk tovább. Nem akartunk kisvasúttal menni, elvégre túrázni jöttünk, így a vállalkozó, mozgócsapat, köztük én is, el is indult, hogy vezesse a többieket. Bennünk volt a kíváncsiság és természetesen a felfedezésvágy, így letértünk az útról és iránytű segítségével belőttük az irányt, és haladtunk. Csupán pár percig élvezhettük a felderítést, ugyanis egy lusta, csipogó hang ütötte meg a fülünk, aki kijelentette, hogy ő márpedig ilyen kis ösvényen nem hajlandó menni. Visszafordultunk hát, és mivel más választásunk nem maradt, a széles, mindenki által ismert és unalmas ösvényen haladtunk kisebb eltévedésekkel. A vezércsapatban dőltek a baromságok és szinte mindenen jót nevettünk. Csodálkoztam magamon, hogy képes vagyok tempót tartani olyan egyénekkel, akik tájfutásra és túlélőversenyre mennek, és égis… Élveztem és meg sem kottyant! [Tegyük hozzá, hogy a hétvégén futott kilóméterek után még mindig izomlázam volt, meg vagyok fázva és a párás levegő miatt az asztmám is előjött kicsikét] Végül is nagy nehezen megtaláltuk a rétet, ahova indultunk, ám valahogy mindenki azonnal visszaemlékezett arra a palacsintázóra, amit a villamosmegálló közelében láttunk és kijelentették, ők palacsintázni akarnak, és nem moccannak meg, mert lusták hozzá. A csoport másik fele követelte, hogy menjünk haza, a harmadik mindenképp moziba akart menni, sőt, még a plázázás ötlete is felvetődött! [ennél a pontnál sokalltam be] A csapat visszafordult, és nagy tempóban halat vissza a villamoshoz, majd végül a Mamut üzletházban ért véget utunk, ahol az osztály nagy része bowlingozott, egy része plázázott a harmadik dohányzott és nem részletezném… Azt, hogy mennyire élveztem, nem is tudnám elmondani, nincs szó rá… *ironikus mosollyal fejezi be az utolsó mondatok gépelését, majd elmenti a blogbejegyzést*
IGEN! VANNAK ILYEN SZÁNALMAS EGYÉNEK! Lapos, aranyozott topánkába jön, és hisztérikus rohamok közepette próbál csak a sziklákon járni, miközben panaszkodik, hogy hát ő nem érti, hogy miként lehet ennyi levél. [Ősz van basszus! Egy erdőben mit a szart vársz?!] Hóna alá csapott ridikültáskát hoz, és a túra alatt folyamatosan panaszkodik, hogy nem áll neki jól, ha a táska mindig leesik a válláról. [Ridikültáska a hóna alá? Mióta túrázik ember szar-táskával?] Elhozza a sminkkészletét, beleértve a szemkihúzó, ajakfény, ajakrúzs (három színben), minitükör, manikürkészlet és egyéb, de innivalót és ennivalót nem hoz, ráfogva arra, hogy az már nem fért bele a táskájába, és azt hitte, hogy a közelben lesz majd lángosos vagy pizzás ahol vesz. [Egy erődben? Vagy réten? Rágjál füvek akkor bakker…] Csillogós nyakláncot és ezüstfülbevalót visel, amit tökéletes eleganciával veszít el a túra alatt, és siránkozik, hogy azt az anyukájától hozta, és azért vette fel, hogy még sexibb legyen… [Nem volt elég a csipkés felső és rövid top, ami annyira illik a túrázáshoz? Oh, bocsánat…]
Ezeket így elmondva, megáll az eszem. Vannak ekkora barmok a világon, és ennyire szánalmas lények, akik már 7.es korukban ennyire nem gondolkodnak. Természetesen ez a többség, ez az undorító, elkorcsosult faj, ami sajnálatos módon kezdi ellepni a városokat. Kérdem én: A normális emberek ki fognak halni? Sajnos a válaszom szerintem, igen… Ha nem most, de szépen lassan felszámolódnak az értelmek, és csak néhány egyén marad csak életben, aki még tudja, nem viselünk kurva hidegben rövid toppot és csípőnadrágot, mert lefagy a vesénk és öregkorunkban majd rinyálunk, hogy fáj mindenünk. A "8 tény"-ről nemrég hallottam csupán osztálytársamtól, aki iskolai időn belül jelezte nekem, kiírt egy játékot a blogján számomra is. Bár kicsit úgy érzem, nem lenne kötelező [miért lenne kötelező, semmi sem az, de mégis] hogy válaszoljak, mivel nem végezte el a feladatát, a szabályokat. Addig pedig, míg ő nem tartja be, nem szükséges továbbjátszanom a játékot, rám még nem vonatkoznak. Ám vagyok olyan kedves, és teljesítem anélkül a kérését, hogy ő betartotta volna a szabályokat. Íme hát.
8 random facts about me /8 dolog, amit eddig nem tudtál rólam The rules go like this: / ( a szabályok:) 1 / post these rules / (írd ki a szabályokat a blogodra) 2/ each person tagged, must post 8 random facts about themselves (hope it's interesting) / (minden jelöltnek ki kell írnia a blogjára nyolc tényt/dolgot saját magáról – remélhetőleg érdekes lesz -, 3/ tags should write a blogpost of these facts / (ez kábé ugyanaz, mint az előző szabály) 4/ at the end of the post, 8 more bloggers are tagged and named / (a bejegyzés végén jelölj meg 8 embert, akiknek ugyanezt végig kell csinálniuk) - Na ez nem lesz ennyi. 5/ go to their blog, leave a comment telling them they are tagged / (menj fel a blogjukra, és tudasd velük az örömhírt.) 6/ no sixth rule / (nincs hatos szabály)
Amint látható, az ő fordításai is ott vannak, úgy véltem jók azok, minek terheljem magam, hogy kitöröljem, oszt majdnem ugyanazt visszaírjam xD 1.) A fekete ruházat és az acélbetétes bakancs ötvözete mellett senki nem mondaná meg rólam, hogy reggelente Gregoriant és Vangelist hallgatok. Imádom a zenéjüket, de ezt kevesen tudják. 2.) Imádok rajzolni, ám mégis, az origami közelebb áll hozzám. Nem régiben még az otthonban lakó nagynéniknek is csináltam karácsonyra origami képeket, mert úgy éreztem, ettől ők boldogok lesznek 3.) Nem vagyok hülye, csupán lusta. Legtöbbször azért nem mondok olyasmit, amit tudok, mert akkor törnöm kéne a fejem és gondolkodni, nékem pedig nem hiányzik, hogy fölöslegesen erőltessem magam. Sok ember kifejezetten élvezheti, ha mindent megválaszolhat, és nagynak tűnhet, meghagyom nekik a feladatot. 4.) Nem a fekete a kedvenc színem. Meglepő? Lehet. A legjobban a kékeszöldet és a halványlilát kedvelem. [meg is változtatom a blogom színét. megbizony xD 5.) Gyűjtöm a kacsákat. Természetesen nem az élőket. *számol* Jelenleg 29 kacsás dologgal dicsekedhetek, amik között van plüssállatka, mágnes, CD tartó, kulcstartó, tolltartó de még anyagra vasalható matrica is! [a sima matricákat nem számolom, azt könnyű venni, és sok van... túl sok xD] 6.) Sokak nem ismernek még több év után sem. Valamilyen részen büszke vagyok rá, ám néha úgy érzem emiatt, hogy egyedül vagyok. Ilyenkor előveszem a barátnőm képét, és nézegetem a közös fotóinkat. 7.) Túl érzékeny vagyok. Erre 5.-6. osztályban jöttem rá, amikor elveszettnek éreztem magam, és beburkolóztam. Senki nem ismer az osztályból, ám vannak olyan emberek, akikkel nagyon jól kijövök. Mások szidásait túlságosan komolyan veszem, az önbizalmam pedig a padlón van, ezt sokszor szeretettúltengéssel ellenpontozom. 8.) A nőiesség nem előnyöm, igazából csak szeretnék nőnek kinézni. Nadrágot hordok, szoknyám nincs is, a felsők terén pedig inkább az egyszerséget kedvelem. Az utóbbi időben tört csak rám a dolog, hogy nyakláncot, karkötőt is hordjak, és hogy talán néha olyan felsőt vegyek fel, ami gyengén nőiesnek is nevezhető.
Hogy kedves Lory blogtársam mit hagyott ki a fenti szabályokból? Nem hagyott üzenetet. Az szabályok szerint fel kell jönni a blogra, és üzenetet hagyni, hogy ki van jelölve. Nem pedig csupán szólni, hogy "gyere fel a blogomra, mert játékra invitáltalak". Igen, ez egy szösszenetnyi szemrehányás :D
A kiválasztott pedig zaphyra . Mivel több embert úgy igazán nem ismerek xD
Kategóriák: játékok és programok
Címkék: darkelf, elf, ember, fantasy, játék, kaszt, lineage, online, orc, törp
A WoW és a Lineage hasonló világra épül, bár saját tapasztalataim szerint a Lineage játéknak sokkal jobb a grafikája, könnyebben kezelhető és esztétikusabbak a gombok, modulok és egyéb rendszerek.
A lineage ott kezdődik, hogy regisztrálsz és készítesz magadnak egy karaktert. 6 faj közül lehet választani, ember, elf, darkelf, orc, törp és kamael. A megalakításkor ki lehet választani a hajad formáját, színét és az arcod elrendezését. A törpök és kamaelek kivételével minden fajban vannak harcosot [fighter] és varázslók [mystic]. A férfi és női akarkterek természetesen választhatóak.
A harcosok elé három, pontosabban négy út áll, hogy merre mehetnek. Lehetnek íjászok, tőrrel harcolók, és lehetnekh egy- illetve dualkardosok. Mindegyik kasztnak megvannak a maga sajátosságai, előnyei és hiányosságia, ezeket ki kell tapasztalni, vagy meg kellpróbálni kijátszani.
A játékban nem csupán az a feladat, hogy ölj lényeket, és fejlődj. Szinte megköveteli, hogy kontaktusba lépj másokkal, hogy használd az angol nyelvet, hiszen enélkül vásárolni, feladatot elvégezni... semmit sem tudsz!
Néhány kép a karaktereimről:
Kategóriák: játékok és programok
Címkék: galaxis, játék, stratégia, univezum
Uralkodni egy bolygón, nem a legegyszerűbb feladat, ugyanis körülötted mások is vannak, akik szintúgy a rendszer, galaxis, vagy akár az egész univerzum élére akarnak állni. Az emberek és klánok közötti harc egyre jobban kiéleződik, ahogyan egyre feljebb és feljebb jutnak a ranglétrán. A lehetőségek tárháza kinyílik, és a fejlesztések, kutatások és a termelés nagyban befolyásolja, ki hol foglal majd el helyet a több ezres ranglétrán. A játék nem régiben nyitottam meg egyik újabb univerzumát, a 2x-es gyorsaságú 6. unit! Én, mint ismételt regisztráló szeretném általánosságban bemutatni kissé a játékot, mivel úgy vélem, rég látott ilyen szintű elfoglaltságot nyújtó internetes oldalt az ember. A mai világ tele van kis, könnyed játékokkal, mint a TeveClub, NeoPets, és egyéb időtengető oldalak, melyeket könnyű, és egyszer használni, naponta csupán egy-két percet igényelnek minimumban, ám az Ogame, más. Itt gondolkodni, taktikázni, támadni és védekezni kell egyaránt. Meg kell tanulni a különböző variációkat, ki kell tapasztalni a lehetőségeket, és addig kell tágítani a határokat, amíg csak lehet, vigyázva arra, hogy mások nehogy elénk lépjenek. Kezdjünk is hát bele.
A harmadik fejleszthető kitermelő épület a Deutérium szűrőállomás, mely a hidrogén kettes számú izotópját állítja elő, és melyet a különböző hajók üzemanyagként fogyasztanak. Az épületek energiával működnek, melyet a Naperőmű biztosít. Eme épületet szintúgy fejleszteni kell, minél jobban ki van fejlesztve, annál több energiát képes óránként termelni, melyet a már előbb felsorolt épületek emésztenek fel. Ez mindennek az alapja, ha nincs energia, nincs termelés, anélkül pedig nem halad semmi.
Vannak a szállító hajók, melyek nyersanyagot képesek szállítani bolygóról-bolygóra, aránylag kevés üzemanyag fogyasztásával.
A fejlesztések többnyire drágák, de megéri rájuk nyersanyagok fordítani. Az igazi változásokat ezek okozzák, ha nem fejlesztjük, képtelenek leszünk megvédeni magunkat, mert az alacsony szintű védelmet könnyen le lehet rombolni, ha épp egy gondolkodó ellenféllel akadunk össze.
A csata során a megsemmisült szerkezetek mennyiségétől függően megvan az esélyünk egy Hold kialakulására. Ez a százalékérték maximum 20 lehet, ennél följebb nem megy. Ha valakinek Holdja van, az hatalmas előnyökhöz jut másokkal szemben, mivel a holdon olyan épületeket lehet építeni, amelyeket egy átlagbolygón képtelenség. Ilyen különlegesség a Phalanx és az Ugrókapu. A Holdon Hold bázist kell építenünk, hogy más épületeknek helyet biztosítsunk, mivel maga az égitest önmagában lakhatatlan. A holdra építhető Phalanxal más bolygókon folyó műveleteket vagyunk képesek megtudni. Megtudhatjuk, hogy az adobbbolygóra mikor, hány hajó érkezik, és hogy azok mekkora mennyiségű nyersanyagot szállítanak. Csak bolygót tudunk lephalanxozni, holdat nem lehet. Tehát a holdra érkező és onnan induló járatokat nem látjuk. A Holdon lehetséges másik épület, az az Ugrókapu. Az ugrókapuval lehetségessé válik számunkra a Holdról-Holdra való ugrás. Tehát ha van két olyan bolygónk, mely rendelkezik Ugrókapuval, akkor az egyikből átléphetünk a másikba, megtakarítva ezzel rengeteg nyersanyagot és időt. Kiválóan alkalmazható támadások, illetve bevédések által. Nyersanyag nem szállítható ugrókapunk keresztül.
Azt hiszem nagyjából ennyi lenne. :] Ez egy olyan elfoglaltság, amit bárkinek szívvel ajánlok, aki csak egy kicsit is érdeklődik az ilyen fantasztikus alapokra helyezett játékok iránt.
CookieAngel |
Dühöngök. A tehetetlenség emészt. Belülről. Marja húsom, forralja vérem, elégek. Képtelen vagyok tisztán gondolkodni, minden kusza, akár a levesben a tésztaszálak. Nő a nyomás belülről, nem tudom levenni a fedőt, hogy a gőz elszálljon, tűréshatárom hamarosan elérem. Tombolni akarok, tarolni, pusztítani! Had tudja meg mindenki, ki lakozik belül. De a józan ész szól, hogy nem lehet.
Nos, rég nem írtam, ez tény, Tehát épp itt volt az ideje ennek is. A téma jelen esetben egy 20 perc alatt alkotott álom. Kicsit elpityókáztam, és érdekes események kavarodtak a fejemben. Hamarosan le is írom őket.
A modern világ legújabb játékai már szinte mind-mind az interneten,
online történnek. A csoportos játékok összekötik a világ minden
részéről fellépő embereket, legyen a tizen-, huszon-, vagy akár
harmincéves!
Az Ogame, egy internetes, a GameForge által elindított galaktikus játék, ahol mindenki megtapasztalhatja, milyen is, ha az embernek saját bolygója van.
A játék kezdetén csupán a legkezdetlegesebb lehetőségek állnak elénk, amikkel valamit kezdenünk kell. A csekély mennyiségű nyersanyag és választás leszűkíti a variációkat. A legjobb választás, ha az alapbányákkal kezdjük a fejlesztéseket, és Fém-, illetve Kristálybányákat húzunk fel, melyek minden egyes szinttel megnövelik óránkénti termelésüket.
A bolygó karjai a hajók. Ezek tevékenykednek a bolygón kívül, járják be a galaxist, és vándorolnak az univerzum egyik végéből a másikba.A hajóknak többnyire három nagyobb csoportja van, legalábbis ha csak egyszer pillantunk rájuk.
A fejlesztések teszik lehetővé, hogy újabb technikákat és lehetőségeket tárjunk fel. A fejlesztések a kutató laboratoriumban történnek, amelynek fejlesztésével egyre több technikára derül fény, így azok kifejlesztésével erősebb, hatékonyabb védelmet illetve flottát vagyunk képesek alkotni.
A különböző nagyságú csaták során a lezúzott védelem és hajók törmeléke az űrben ragad, ezeket űrszemét néven emlegetjük. Be lehet őket gyűjteni erre szakosodott hajókkal, a Szemetesekkel, ám van valami más is, amire jók ezek a halmok.
